Szőlő peronoszpóra
Szőlő peronoszpóra -szőlőpenész (Plasmopara viticola)
A mezőgazdaság egyik legkomolyabb betegsége, ami a szőlészetekben okoz károkat, amelyért a Plasmopara viticola gomba felelős. Jelenleg a világ összes borvidékén elterjedt kórokozó. Ha pillanatnyilag nem kedvez számára a körülmény, hogy szaporodni tudjon, akkor a vegetáció későbbi szakaszában jelenik meg, amikor már kevésbé tud olyan nagy károkat okozni. Az említett kórokozót Európában a 19. században azonosították, mely Észak-Amerikából származik. A károkozó terjedésének módja: széllel, esővel, vízcseppekkel, melyekkel a leveleket elsődleges fertőzés éri. A fertőzés esős meleg időben alakul ki, amikor a hőmérséklet két napos esőzés mellett sem esik 10°C alá. A szőlőpenész leggyorsabban 22-től 26°C-ig melegedő időben szaporodik, az inkubációs időszak 3,5 – 4 nap. A kórokozó kezdeti jelei a leveleken megjelenő sárgás olajos foltok, amelyek mérete eltérő. A levél alsó része fehér foltokkal fedett, miközben az érintett levelek egy idő után bebarnulnak, nekrotizálódnak és elhalnak. Ha azonban a levélfelületeken kialakulnak nagyobb számban a foltok, az a lisztfelület elhalásához vezet, aminek következménye a levelek elszáradása és lehullása. A kórokozóra nagyon érzékenyek a virágzás állapotában, főleg, ha a fertőzés közvetlenül a virágzás előtt történik, miközben a virágzó részek, bogyós részek és kacsok először zöldes sárgákká, enyhén áttetszővé válnak, majd később bebarnulnak és elszáradnak. Ugyanúgy, ahogy a levélfelületen, a megtámadott virágzásokban is megfigyelhetünk fehér bevonatokat. A megszáradt bogyók és virágzatok hosszan lógnak az ágakon. Fontos azonban megjegyezni, hogy a bogyók a fertőzés okán, egészen borsó méretűvé is nőhetnek (sérves bogyók) – így a bogyó héja nem tudja követni a bogyó méretének növekedését, amik aztán felrepednek és ezek a sérülések további kórokozóknak nyithatnak kaput. Gazdasági szempontból a virágzatok és kacsok, fürtök megbetegedése, csökkentheti a terményhozamot, de akár a teljes szőlőhozam veszteségét is okozhatja. Miután a kórokozó megtámadja a leveleket, az asszimilációs felület csökken, ami negatívan hat a bogyókban tárolt cukrokra. A levélfelület idő előtti vesztesége és a csökkent asszimilációs képesség okán, a fás részekben elraktározódik kisebb mennyiségű tartalék, ami károsítja aztán a fát és csökkenti az ellenállóképességét a kedvezőtlen éghajlati viszonyokkal szemben – fagy. A mi körülményeink között a szőlőpenész az egyik legkomolyabb megbetegedés (az általános termésveszteség 10-15%). Míg nyugaton a peronoszpóra nem okoz újabb károkat, északon jelenthet problémát. A peronoszpóra elleni megelőző intézkedések közé tartozik a szőlő növekedésének levegőztetése, a megfelelő hely kiválasztása telepítés céljából, gyakori és alapos levélritkítás könyökhajlatokból főleg, és ellenállóbb fajok telepítése.
