Selyemfényű puszpángmoly

Selyemfényű puszpángmoly - Cydalima perspectalis

A Selyemfényű puszpángmoly eredeti előfordulási területe, amelyet Európában először 2007-ben figyeltek meg Németországban, Délkelet-Ázsia. Ennek a kártevőnek a gazdanövényei a Buxus spp., azaz a Puszpáng nemzetség növényei, amelyeken a Selyemfényű puszpáng hernyói súlyos károkat okozhatnak. Az áttelelő hernyók elkezdik felfalni a nehezen átlátható fa belsejét. Néhány nap alatt a hernyók több levelet károsítanak, amelyek később lehullanak vagy elsorvadnak, ami a cserjék vizuális romlásához vezet.

A hernyók növekedésével a növény intenzívebb bekebelezése is megtörténik. A körülbelül 3,5 cm hosszú, kifejlett hernyó zöld színű, színes mintázatú és fekete fejű. A  növényeken való jelenlétét egy pókháló alapján ismerhetjük fel, amelybe a hernyók ürülékei láthatóak. Gyakran előfordul, hogy csak akkor vesszük észre a növények általi fertőzést, amikor a puszpáng súlyosan károsodik. A pillangó színe, amelynek szárnyfesztávolsága eléri a 40 mm-t, halvány, barna mintázatú, de előfordulhat barna színű is, ezért viszonylag nem feltűnő. A felnőttek nagyon mozgékonyak, leginkább éjszaka aktívak. Nagy távolságokat tudnak megtenni, jó repülők.

Egy év alatt a Selyemfényű puszpáng több generációt termel, körülményeink között 2 generáció is kifejlődhet, de a meleg ősz folyamán a harmadik generáció hernyói is részben kikelhetnek. A hernyók, amelyek tavasszal indulnak, a március közepétől április elejéig tartó időjárástól függően, a második generációs hernyók június végétől augusztusig jelennek meg. A megelőző intézkedések magukban foglalják a molyos növények rendszeres ellenőrzését. A növények ágait kell megfigyelni elsősorban, mert a felszínen először semmi sem vehető észre. A védekezés egyik legfontosabb lépése a hernyók korai felismerése. Jelenleg azonban a Selyemfényű puszpángmoly elleni hatékony megelőző védekezés, valamint a biológiai növényvédelem alkalmazása nem ismert. Kisebb növények esetében ajánlott kézzel gyűjteni az egyes hernyókat.